A múltkor volt egy cikk arról, hogy egy kutatás szerint a fiatalok a legapatikusabbak a politika irányába, nem érdekli őket. Ha szóba kerül az ország helyzete, akkor nagyjából a minden szar, majd elmegyek innen és társai merülnek fel, mint lehetőség. Ami, hát valljuk be, kurvára szomorú. Meg egy kicsit dühítő is.

Tényleg, mi a faszom történt a fiatalsággal? Amikor éppen módszeresen teszik tönkre a jövőjüket, akkor csak néznek kifelé a fejükből. Néha posztolnak egy jó kis cheguevara idézetes képet a FB-ra, meg valami hasonló gifet a tumblrre és ennyiben ki is merül.

Forradalmárok jellemzően nem vén gecikből lesznek. Che Guevarától Petőfi Sándorig fiatalok csinálták és csinálják a forradalmat, több okból is. Az idősebbeknek már jelzálog van, kocsi van, egzisztencia van, csupa olyan dolog, amit nem könnyen ad fel egy eszméért és ami tulajdonképpen érthető is. De egy egyetemistának mi vesztenivalója van? Megszűnik az állása? Nincs neki. Elveszik a lakást? Általában, legalábbis a nevén, nincs neki. Gyereke sincs, tulajdonképpen semmije, amit fel kéne adni, egyedül az egyetemista lét, de azt meg nem olyan könnyű elvenni egy kis forradalmárkodásért.

Ehelyett a 70%-otok azért jár egyetemre, hogy legyen valami diplomája, utána meg majd valami jó munkája, amiből majd jól tud vásárolni egy kurva nagy tévét, amin megnézheti a Mátrixot vagy a Harcosok Klubját és közben hangosan egyetérthet, hogy az élet micsoda egy szar, az emberek micsoda hülyék és bezzeg te, te nem léptél be a fogyasztói társadalom ördögi körébe, te kívülálló vagy. Vagy a faszt vagy, ugyanazt csinálod te is. És majd akkor, ha ezek meglesznek, majd jól meg is írod egy imessage üzenetben a hasonszőrűeknek.

Advertisement

Ráadásul a maradék 30%-ot is lehúzzátok a picsába, aki többet akar egy céges Astránál az életben, mert megfertőzitek őket a fásultságotokkal, a letargiátokkal, az apátiátokkal, ahelyett, hogy te is csinálnál valamit.

A politika te vagy és leginkább te, nem pedig 40es urak ott fenn, nekik már mindegy.

Advertisement

Hogy ez az egész kinek vagy minek köszönhető, nem tudom, valószínűleg annak, hogy a szülők generációja így neveli a gyerekeit, hogy édes gyermekem, itt már semmi jó nem lesz, menjél el nyugatra szépen és majd ott érvényesüljél, mert hát te vagy a legokosabb és a legszebb a földön, ott meg kolbászból van a kerítés. Azt persze nem mondják, nem mondhatják, hogy amúgy arrafelé nem természetszerű, hogy felvesznek egyetemre és sokáig majd abból kell élni, hogy bőrőndöket kell pakolni, nyelvtudás híján, hiszen angolul sem beszéltek. Mindenki rinyál a nyelvvizsga miatt, látványosan egyetért, hogy ne kelljen a diplomához nyelvvizsga. Tudod, szerintem se kell, mert egy kupac fost nem ér az egész, addigra már régen kéne tudnod angolul. Mert az egyetem egy normális országban nem, nem a gimnázium folytatása, ahogy egy jelentős részetek hiszi, hanem valami olyasmi, amibe neked is kell munkát fektetni, sokat. Nem, nem a legkorszerűbb tudást kapod ott, hanem az az elvárható, hogy te magad mész utána és elolvasod. Erről szól az egész. Hogy ha tanárnak úgy van kedve, akkor egy angol cikket ad fel tanulnivalónak, mert azt gondolja, hogy érted, jogosan.

Van kivétel sok, persze. Nekem is vannak lelkes, jól tanuló egyetemista barátaim. Ha nem igaz rád, akkor nem, szuper. De igazából tök mindegy, mert hát az a lényeg, hogy mit csinálsz: ha holnap pártot alapítasz azzal az elhatározással, hogy mindenkit picsánrúgsz, ha eldöntöd, hogy tényleg te leszel, aki felfedezi a rák ellenszerét, vagy megoldja az energiaválságot, akkor respekt, ha leállsz velem vitatkozni, hogy miért nincs igazam, már igazam is van.